Judo

A judo egy rendkívül kemény harcművészeti ág, amit sajnos ma már csak sportágként emlegetnek, pedig sokkal több annál. A nagysága, abból a folytonosságból ered, amit a szamurájok, Japán rendkívül magas erkölcsi eszmékkel rendelkező harcművészei hagytak ránk. Jigoro Kano, a judo megalapítója, kora legnagyobb szamurájaitól tanulta a jiu-jitsu technikákat. A jiu-jitsuból fejlesztette ki a judot, kivette az életre veszélyes technikákat: az ütés-rúgást, a veszélyes töréstechnikákat és elvezetéseket, majd végezetül hozzáadta az eséstechnikát. Az utolsó újítás volt az egyik legnagyobb jelentőségű, ez kihatott más harcművészeti ágakra is. A judonál ugyanúgy, mint a jitsunál megjelenik a nyolc egyensúlyvesztési irány. Ezt a mester a kard 8 vágási irányából képezte le. A dobástechnikáknál nagy jelentőséggel bír az ellenfél mozgásának kihasználása. A támadó, mivel mozgásban van, saját magát hozza egyensúlyvesztési helyzetbe, így a judos a lehető legelőnyösebb helyzetbe kerül, mivel az ellenfél energiáját kihasználva meg tudja dobni. Rendkívül fontos a judoban, hogy a támadó súlypontja alá kell süllyedni, így az erő, amit kifejt a harcművész, a lehető legkisebb. Egy jól kivitelezett dobásnál az ellenfél súlyából alig lehet érezni valamit, ezért lehetséges, hogy egy 70 kg-os ember játszi könnyedséggel dob meg egy 120 kg-os ellenfelet.